A Székelyföld az egykori Habsburg Birodalom, majd az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legelmaradottabb régiójának számított, és ezt az elmaradottságot „sikerült” konzerválnia mind a mai napig. Városai – az egy Marosvásárhely kivételével, de ezt a szabad királyi városi rangra való emelés után nem is tekintették a Székelyföld részének – nem számítottak „igazi” városoknak. Lehet-e itt ilyen körülmények között városfejlődésről beszélni, és ha igen, mit jelentett ez? A 18. századig a Székelyföldön 12 település jutott valamilyen mértékű városi kiváltsághoz. Milyen szerepkört láttak el az adott települések, mi igazolta kiváltságaikat? Ezek fele a dualizmus idején a nagy közigazgatási reformok során elvesztette városi rangját. Miért sikerült ezt egyeseknek megtartaniuk és miért vesztették el mások? Mennyiben volt fontos a kiváltság és mennyiben a különböző városi funkciók megléte? Hogyan élték meg az átalakulást, kiváltságaik elvesztését e helységek? Mennyire volt szerves a fejlődés? És végül: mekkora volt az állam szerepe a városfejlődés során? Ezek a kérdések szolgáltak tehát a könyv kiindulópontjául.